Milyen esetekben és meddig fordítható vissza a klinikai halál?

Az életből a halálba való átmenet nem a szervezet egy szempillantás alatt bekövetkező kikapcsolása. Az átmeneti időszakban – ez a klinikai halál – a szív és tüdő már leállt, de az életfontosságú szervek sejtjei még nem károsodtak irre­ver­zi­bilis módon az oxigénhiány következtében. Ideális esetben ilyenkor még szak­szerű újraélesztéssel (reanimációval, reszuszcitációval) visszafordítható a folyamat. Ennek része lehet, ha a mellkasra úgynevezett defibrillátorral nagy erejű áramütést mérnek. A szervezet legérzékenyebb része, az agy álta­lá­ban négy percig bírja ki oxigén nélkül (tudat). Alacsonyabb test­hő­mér­sék­leten, valamint a gyermekek esetében a klinikai halál ideje tovább tart. Sikeresen újraélesztettek már lehűlt, jeges vízbe fulladt embert – 40 perc elteltével is. Egy újszülött szerencsés esetben akár tíz percig is kibírja szív­verés és lélegzetvétel nélkül. Az újraélesztésnek nem csak időkorlátai van­nak: krónikus, gyógyíthatatlan betegségek végstádiumában, valamint élettel összeegyezhetetlen sérüléseknél tilos újraéleszteni. Csak kiképzett, a re­ani­má­ciót ismerő személy láthat neki az újraélesztésnek: nem siker, ha az életfunkciók, akkor térnek vissza, amikor már beállt az agyhalál. Nagy iro­dalma van a klinikai halálból visszatértek» halálon túli «élményeinek, láto­má­sa­inak – objektív bizonyíték ezekre nincs.